Szombaton mire észbe kaptam már a délutáni istentiszteleten ültem. A jobb oldalamon Nime ült. Nem szólt semmit csak hagyta, hogy fogjam a kezét. Valószínűleg sejtette, hogy a lelkész szavai nagyon mély benyomást tesznek rám.
Reggel mikor felkeltem a lány már fen volt, és éppen imádkozott. Mikor befejezte felnézett a kanapéra. Szája nagyon nagy mosolyra húzódott. Persze nekem is jobb kedvem lett, és így nem meglepő, hogy bele mentem, hogy vele tartok egy szombati napra a gyülibe. Persze gondba voltam, hogy mit vegyek fel, de ezt ő simán megoldotta.
Mint megtudtam van egy lelkész bátyja aki pont olyan magas mint én. A fiúnak csak azok az öltönyei voltak a szobájában amiket nem szeretett elvinni magával. Persze én nem panaszkodtam a fekete ruha összeállítás miatt. Mikor kiléptem az idősebb testvér szobájából meglepődve tapasztaltam, hogy Nime már át is öltözött addig.
A lány megigazította a zakó gallérját, majd mosolyogva levezett a konyhába. Bár a lában fájt, nem törődtem vele.
A gyülekezetbe érve nagyon meglepett, hogy a lány mennyire megváltozik. Megértettem, hogy az apja miért mondta, hogy ezt az oldalát nem ismeri. Míg a suliban alig lehetett a szavát hallani, addig itt ha kérdezték mindig jó hosszan beszélt. Bemutatott a barátainak. Mind a kórus tagjai voltak, és látszott, hogy örülnek annak, hogy Nimével tartottam. Mint kiderült aznap nagyon kevesen voltak jelen, mert másik városba ment a többség kórus koncertre
-Ő itt Anett a kórus vezetőnk, csak mivel ma nincs hangja így nem ment a kórustalálkozóra. Ő itt Liliom vagy becenevén Lili. Ő az egyik szopránosunk. Ő és Anett testvérek. Angela és Molly az unokatestvéreik, és persze ők is testvérek. Angela altos Molly meg szoprános. Jaj Noémit ki ne hagyjam. Ő is alt, Anették tesója ő is. Persze az altból még itt van Penny és Diána aki szintén rokona Anettéknak.
A lányok mid üdvözöltek. Meglepett, hogy ennyi altos van a kórusban, és mennyire kevés a szoprán. Csak ezután jutott eszembe, hogy a többség valószínűleg a kórus találkozón van.
-Nime ne haragudj, de nagyi szeretné, hogy ma te zongorázz. Ugye nem bánod?-kérdezte az egyik lány azt hiszem Diána.
-Majd Jennyi besegít-mondta Nime, mire mind elmosolyodtak.
A délelőtt hamar eltelt. A szombat iskola nagyon bennem maradt, mivel én is hozzá tudtam szólni, aminek láttam mindenki nagyon örül. Az ebédnél az idősebb férfiak úgymond elraboltak Nime mellől. Kicsit meglepődtem, de végül nagyon jól elbeszélgettünk.
A délutánnál jött a gond, ami miatt ideges lettem. Nem a közösséggel volt gondom. A lelkész egy férfiról mesélt akit az alkohol olyan dolgokra vett rá amiket a többség még józanul sem tenne meg. Elmondása szerint megerőszakolt egy nőt, majd megverte a rendőröket akik letartóztatták. A történet alapján a férfi tíz év fegyházat kapott. Persze mint kiderült, most egy gyülekezett lelkésze, mivel megtért a börtönben, és szabadulása után elkezdett abba a közösségbe járni ahonnan látogatták őt a börtönbe.
A tenyerem izzadt, és az volt az a pont mikor elhatároztam, hogy soha többé nem iszom alkoholt, bár szerintem akkor döntöttem, mikor megtudtam, hogy Nime számára minden nap egy nagy küzdelem. A lány bátorítóan megszorította a kezem.
Miután véget ért a bűnről szóló istentisztelet, ott maradtam a helyemen, és gondolkodtam, közben Nime kézfejét néztem.
-Minden rendben?-lépett mellénk a lelkész.
-Igen-válaszolta a lány.
Én csak felnéztem a férfi szemébe, és mintha átlátott volna rajtam. Intett a fejével, és én követte, bár Nimét húztam magammal.
- Már a prédikáció alatt is feltűnt, hogy hirtelen nagyon ideges lettél. Látom, hogy nincs minden rendben veled.
-Az az igazság, hogy a szavai nagyon kellemetlenül értek. Nem akarom mondani hangosan, de alig egy hónapja még én is nagyon piás voltam-mondtam halkan.
Nime elengedte a kezem, majd becsukta a kisterem ajtaját, hogy ne hallja senki se a beszélgetésünk.
-Köszönöm kicsi lány. Hála az Úrnak most már nem vagy alkoholista. Azonban szeretném tudni, hogy mi vett rá, hogy ne igyál, hiszen úgy látom, hogy senki nem kényszerített rá, mert akkor látszódnának rajtad az elvonási tünetek-mondta a férfi.
-Igen magam is megleptem, hogy kicsivel több mint egy hónapja nem gyújtottam rá, és nem is ittam alkoholt. A mai nap viszont rá ébresztett, hogy ha továbbra is folytattam volna, akkor ez velem is megtörténhetett volna.
-Ez így van -mondta férfi a vállamra tette a kezét, majd folytatta.- Nem tudom, hogy mi vett rá, hogy ne igyál alkoholt, de hidd el jobb nélküle az élet. Tapasztalatból mondom.
Mivel ültem nekem fel kellett néznem a férfira, és akkor tudatosult bennem, hogy ő saját magáról beszélt az istentiszteleten.
-Szóval hogy vett rá az Úr, hogy letegyél a káros szokásaidról?-kérdezte mosolyogva.
Lopva Nime felé néztem, de ő ezt észre vette. Ő is a lány felé fordult, aki csak néhány másodperc múlva vette észre, hogy figyeljük. Felnézett ránk-mivel Jennyt simogatta-, majd a szokásos mosoly jelent meg az arcán.
-Már értem. Hát igen egy mosoly gyakran sok mindenre képes. Remélem, míg itt vagyok az elkövetkező két hétben mindig számíthatok arra, hogy itt leszel-mondta a férfi vidáman.
Nime rám nézett, majd miután megígértem, hogy számíthat rám, mosolya még szélesebb lett.
- Becsüld meg, mert lehet, hogy az Isten egyik angyala-mondta nevetve a lelkész.
-Még ha csak képletesen is, de ő tényleg egy földre szált angyal. Nekem biztos, hogy az-mondtam, közben a lányt néztem aki egész végig nem szólt semmit, csak mosolygott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése