Meglepetések sora

-Na megjöttünk-mondta apa, majd leállította a kocsi motorját.

Nagyim háza fehéren ásított bele az éjszakába. Már rég volt, hogy itt jártam. Pontosítok tizenegy éves voltam. Nagyon keveset láttam hiszen állandóan költöztünk. Szerencsére ő teljesen kimaradt abból a vad korszakomból ami édesanyám halála után következett.

Kiszálltam a kocsiból, majd vettem egy nagy levegőt a friss hegyi levegőből. Nagyi az ország másik végében lakott a hegyvidékben. Mivel már egy ideje csak az alföldön laktunk apámmal, kicsit furcsa volt vissza térni a tiszta levegőjű hegységbe.

-Anyuka megjöttünk-köszönt be apa, miután kinyitotta az ajtót.

Nagyi nem volt otthon, de hagyott egy üzenetet ami szerint csak későn jön haza. Apa bepakolta a kocsiból a holmijaimat, majd szétnézett a konyhában.

-Semmi értelmes kaja nincs itt?-kérdezte a hűtőben kutatva.

-Miért mi van?

-Csak zöldség. Szegény kölyök egy hétig vegetálni fogsz-vigyorgott, majd becsukta a hűtő ajtaját.

-Én nem bánom-mondtam.

ÉS tényleg így volt. Amióta Nimééknél töltöm szinte minden szabad percem rengeteg vegetáriánus ételt kóstoltam már meg, amit a lány készített. Őszintén nem is tudtam, hogy bírtam a zöldségek nélkül megélni. Leültem a konyha asztal mellé, és elő vettem a telefonom. Felléptem a közösségi oldalra, hátha Nime fenn van, de aztán rá jöttem, hogy péntek este valószínűleg a gyülekezetben van a felolvasáson.

Meglepődtem, mikor két értesítésem és egy üzenetem volt a lánytól. Az üzenetben azt kérdezte, hogy milyen volt az út, az értesítésben, meg két fényképet küldött. Egyiken éppen Jenny ült a hátsó lábain, miközben a mellső mancsait össze illesztette. „JEnny imádkozik” volt a kép címe. Persze lementettem a képet, mivel a német-juhász nagyon aranyos volt, és mert na. A másodikon Nime és én voltam. James kérésére formáltunk szívet a kezünkből. A lány az ölemben ült és v alakot mutatott a két kezével, én meg közvetlenül fölötte két összeillesztett félkört alkottam. Persze ott volt az a bibliai idézet is amit James választott ki.

„És Jonathán még egyszer megesketé Dávidot, iránta való szeretetéből; mert úgy szerette őt, mint saját lelkét” (1 Sámuel 20:17)

Még ha nem is lenne ott az idézet akkor is elmentetem volna, és háttérnek állítom be, mert ez egy ritka pillanat volt mikor Nimével vagyok. Persze válaszoltam a lánynak, majd letettem a telefont az asztalnak.

-Na jó én megyek. Ha anya megjön üzenem neki, hogy én mentem, mert holnap vendégek jönnek hozzám.

-Már megint a barátnőd?-kérdeztem, mire apa csak bólintott.

Elköszönt, majd elindult. Miközben azon gondolkoztam, hogy miért romlott meg a kapcsolata a nagyival elkezdtem vacsorát csinálni, bár tudtam, hogy nem volna szabad főzni.

Éppen készen lett egy jó kis rakott zöldséges tészta, mikor hallottam, hogy nagyi megjött.

-Shara nagyi-rohantam, majd felkaptam a pöttöm asszonyt.

-Hó hó Krisz fiam nyugalom. Örülök neked, de most tegyél le, mert szédülök-kacagott a nagyim.

-Bocsánat. Hiányoztál-mondtam.

-Azt el is hiszem, jó hogy végre rábeszélted apádat, hogy elhozzon. Na hadd nézzelek. Látom a nagyapád génjei vannak benned- kacagott. - Csak nem főztél?

-De bár tudom, hogy nem szabadna.

-Honnan tudod?-kérdezte értetlenül, mire én néztem rá furcsán.

-Hát a Biblia alapján péntek naplementétől, szombat naplementéig nem szabad olyan dolgokat csinálni amiket hétköznap, csak akkor ha nagyon fontos.

-Akkor miért főztél? Hozzáteszem nagyon finom illata van.

-Hát csak neked akartam kicsit kedveskedni.

-Jó, de legközelebb ne legyen ilyen-dorgált nagyi.

-Nem lesz.

-Amúgy mióta ismered az Adventista hitelvek alapjait?

-Kicsit több mint egy hónapja járok egy gyülekezetbe. Még nagyon kevés az ismeretem- mondtam.

-Nem baj. Holnap velem jössz. Ugye nem bánod, ha gyülekezetben leszünk?-kérdezte, mire megráztam a fejem.

Legalább ezzel is még jobban megismerem Nime vallását. Nagyival megvacsoráztunk, majd én fel mentem a szobámba. Hát az semmit nem változott. Igaz kicsit kicsi lett az ágy mivel kinőttem, de nem bántam. Lefeküdtem a földre, majd nem sokkal később el is nyomott az álom.

Másnap nagyi elvitt a gyülekezetbe. Meglepődtem, hogy találkozok ismerőssel mégpedig James személyében. Mint megtudtam Nime bátyja éppen itt szolgált. Nagyon örültem neki. Egész nap ő szolgált. Kicsit meglepődtem, hogy az alap ige amit kivetített az volt amit NIme átküldött nekem. A napvégre viszont sok új ismerőst szereztem, és rengeteg tapasztalatot.