Újra a nagyinál 

-Sakk-matt-mondta Nime mosolyogva.

James már negyedjére kapott ki a játékban. Az elsőt és a negyediket a lány néhány lépésből megnyerte, míg a másik kettőnél sokáig elhúzták a menetet.

-Soha nem fogok győzni, pedig én tanítottalak meg-mondta James.

-Semmi bak, majd csak sikerül. Na visszavágó?

James megadóan feltette a kezét jelezve, hogy már semmi kedve még egy sakk játszmára kihívni Nimét. A lány felkacagott, majd fel állt a konyha asztaltól. Nyújtózkodott egyet, majd a mosogatóhoz lépett.

-Na Krissz van kedved ellenem játszani?-kérdezte James.

Megvontam a vállam, majd felállítottam a figurákat. Leültem a huszonkét éves fiúval szembe majd elkezdtünk játszani.

-Nem hiszem el. Ma nem vagyok formában-mondta James, mikor mattot adtam neki.

Nime kuncogott, és én is mosolyogtam. A lány hátulról átkarolta a vállaimat, majd állát a vállamra tette. Bal karjára tetem a kezem, és kicsit megdörzsöltem a bőrét. Még mindig alig hittem, el, hogy a lány ugyan úgy érez irántam, mint én ő iránta.

James mosolyogva nézett ránk, de nem szolt semmit se, egészen addig amíg meg nem szólalt a telefonja.

-Úgy látom bátyó is szerelmes-súgta a fülembe Nime.

Ahogy jobban megnéztem a telefonáló James észre vettem, hogy elpirult.

-Azzal nincs semmi baj-mondtam, majd adtam egy puszit az arcára. - NA lassan ideje pakolnunk. Holnap utazunk.

Nime rögtön elkezdett pörögni. A hét elején a nagymamám felhívott, hogy szeretné, hogy nála töltsem a téli szünetet. Én sűrű mentegetőzések közepette próbáltam neki elmondani, hogy nem mehetek. Miután megértette, hogy Nimét nem hagyhatom magára elkérte Max telefon számát, és megbeszélte vele, hogy Nime és én a teljes decembert nála töltsük.

Csak elég volt megemlíteni Nimének az utazást már is úgy ugrált, mint egy bak kecske. Miután megtudtam Jamestől, hogy annak idején ők is a hegységben éltek megértettem Nime örömét.

-És ha nem fogja elfogadni, hogy Jenny és Roxy miért jön velünk?-kérdezte váratlanul.

-Mondtam neki, hogy miért jönnek a kutyák.

Magamhoz húztam, és a vállára hajtottam a fejem.

-Nos holnap akkor utazunk. Nagy gond volna ha Penny is jönne?-kérdezte James, miután le tette a telefont.

-Penny? Miért lenne baj? Ha elbírjátok viselni két altos bohóckodását akkor nincs baj, de ha te vasárnap jössz haza ő, hogy fogja megoldani a haza utat?-kérdezte Nime.

- Oh hát a gyülekezet vezető felajánlotta, hogy mind a ketten alkudhatunk nála a hétvégén.

Mivel Nime megvonta a vállát, így nem volt többé ez a téma. Nem sokkal később megvacsoráztunk, majd mindenki elvonult a saját szobájába.

Szokás szerint nyitva hagytam az ajtót, hogy halljam ha Nime rosszul lenne. Hiába volt nyugalom valahogy nem tudtam aludni. Izgultam a következő nap utazásától, és már vártam, hogy a nagyinál legyek. Tudtam, hogy a nagyi örömmel látja Nimét a házában, de azért kicsit izgultam is, hogy a lány mit fog szólni a kicsit viccelődő stílusához.

Többször kértem imában az Urat, hogy ne legyen semmi gond a következő napon, de mégsem bírtam megnyugodni. Úgy éjfél tájban ránéztem az órámra, melynek számlapja világított ha megnyomtam az oldalát.

Alig hagyta abba a világítás deszka röcsögésre lettem figyelmes. Felültem, és kezem a takarón pihentettem.

-Baj van Kicsi?-kérdeztem, mikor az ajtómban megálló lányt felismertem.

-Felébresztettelek?-kérdezte közben ott toporgott az ajtóban.

-Nem ébren voltam. Mond mi a baj?-kérdeztem aggódva, mert féltem, hogy nem érzi jól magát.

-Nem tudom, kicsit ideges vagyok az utazás miatt. Mi lesz ha a nagyid nem érti meg, hogy szombaton imaházba szeretnék menni?-kérdezte, közben a pizsi felsőjét birizgálta.

-Nem mondtam még? Sarah nagyi adventista-mondtam halkan.

Éreztem, hogy Nime meglepődik ezen az információn, de azért megkönnyebbül.

-Megnyugodtál?-kérdeztem percek múlva.

-Kicsit, bár aludni még mindig nem fogok-mondta.

Felhajtottam a takaróm, majd mutattam neki, hogy jöjjön mellém. Nime lassan lépkedett, mert nem akarta a testvérét felverni, majd leült mellém. Mivel kicsit hideg volt a szobában így betakartam a takaróval.

Nime a vállamra hajtotta a fejét, majd éreztem, hogy izmai ellazulnak. Néhány perc után tudatosult bennem, hogy elaludt. Mivel én se akartam felébreszteni Jameset, így óvatosan az ágyra fektettem, majd a kezét fogva én is elaludtam.

Másnap korán keltünk. Mire bepakoltuk a dolgainkat James autójába Penny is megérkezett. A két lány vidáman köszöntötték egymást, majd lelkes beszélgetésbe kezdtek.

-Nekem már nem is köszön- duzzogott James.

Penny persze meghallotta, így gyors odajött hozzá és neki is köszönt. Nime a háttérben mosolygott. Az odaút nagyon gyorsan elszállt. Nime és Penny végig beszélték az utat, mi meg Jamessel csak hallgattuk őket. Időnként hátranéztem a csomagtartóba, ahol a kutyák voltak. Jenny elnyújtózkodva hevert a ketrecben, Roxy meg éppen őt tisztogatta. Bár a hegységig hatóra volt az út szinte fel sem tűnt.

James kirakott minket a nagyinál, majd, miután mi bementünk a házba elmentek.

-Még egyszer sziasztok-köszönt megint a nagyi, közben mind kettőnket megölelt.-Boldog születésnapot fiam-mondta, majd a kezembe adott egy könyvet.

-Ki is ment a fejemből-mondtam zavartan.

-Ma van a szülinapod?-kérdezte Nime.

Csak bólintottam, mire ő elkezdett kacagni.

-Mekkora annak az esélye, hogy egy párnak ugyan az nap legyen a születésnapja?-kérdezte.

Először gondolkoztam mit is akar mondani ezzel, de végül rá jöttem. Neki is december elsején van a születésnapja.

Ezen mind a hárman elmosolyodtunk. Nagyi kőrbe vezette Nimét a házban, majd megmutatta neki a szobáját. Én felvittem a csomagjainkat, majd a nappaliban csatlakoztam hozzájuk. Átkaroltam a lányt, majd a vállára tettem a fejem.

-Jó látni, hogy boldog vagy-mondta nagyi.

Mosolyogva megpusziltam Nimét, de nem szóltam semmit. Kis idő múlva kifújtam a levegőt. Igen ott boldog voltam, bár legbelül arra gondoltam, hogy ha nem változik valami akkor hamarosan megint egyedül leszek