Egy idézet a Bibliából

Másnap mikor vissza mentem a kórházba meglepődve tapasztaltam, hogy Nime nincs egyedül. Két lány és egy fiú állt az ágya mellett. Nagyon jó elvoltak.

-Áh szia Krisz! Már azt hittem elkezdtél tanulni-köszöntött a lány vidáman.

-Szia. Sziasztok-köszöntem.

-Krisz had mutassam be a rokonaimat. Ő itt Matilda, Lyla és Jhon.

Matilda hosszú szőke hajú úgy százhetven centi magas lány volt. Nővére Lyla festett vörös volt, de alacsonyabb volt húgánál. Mint később megtudtam Jhon Nime bátyja volt. Elsőre nem is tűnt fel a hasonlóság közöttük, de csak azért, mert a húsz éves srác zöld kontackt lencsét használt, és a haja fekete volt. Persze mint a nap végére megtudtam eredetileg neki is sötétbarna haja volt, de nem szerette ezt a szín árnyalatot.

Leültem a lány ágya melletti üres székre, majd hallgattam, hogy miről beszélnek.

-Szóval nem gondolkozol el azon, hogy ki gyere velem németbe? Ott hamarabb kapnál új szívet, mint ebben az országban-mondta Jhon.

-Nem megyek. Itt vannak a barátaim, és apát se akarom itt hagyni. Tudod, hogy ha új szívet kapok legalább fél év kell, hogy újra suliba menjek. Ezt inkább olyan iskolával tenném, meg amiben ismernek, és nem kell magyarázkodnom-válaszolta Nime, amitől elöntött a megkönnyebbülés.

Láttam, hogy a két lány osztozik a véleményemen. Jhon nem igazán örült ennek a hírnek. Szemlátomást ezt a témát, már sokszor felvethették, mert Nime elég szomorú lett a téma miatt. Rossz volt látni, hogy egy utazás miatt ennyire elszomorodik.

Az ágy szélére tettem a kezem, mire ő rá nézett, és végül csak gyengéden megfogta. Az érintése, most nem volt olyan hideg mint előző este, de még mindig érezhető volt, hogy alig élte túl a hetet.

-Na jó lassan menjünk-nézett az órájára Lyla.

A lányok homlokon csókolták Nimét, majd elmentek. Jhon még maradt egy kis ideig, majd ő is elköszönt.

-Már azt hittem nem mennek el-szaladt ki a számon.

Nime nem mondott semmit, csak mosolygott, és hátra dőlt a párnáján. Láttam rajta, hogy már most kimerült a beszélgetéstől, így hagytam, hogy hadd pihenjen.

-Hány óra nem tudod?-kérdezte váratlanul.

-Fél tíz.

-Kezdődik az istentisztelet-mosolygott még jobban.

-Ennyire pontosan kezdődik?-kérdeztem.

-Igen. Általában, de van amikor csúszik pár percet. Amit mi nem szoktunk nagyon bánni, hiszen ilyenkor mindenki beér legalább.

Mosolya azt hittem nem lehet őszintébb, de tévedtem. A szívem megsorozta a dobbanásait, ahogy elnéztem. Láttam rajta, hogy ha máshol nem is de a gyülekezetben tényleg jól érezte magát. Bár magamat soha nem mondtam vallásosnak, és nem szerettem a vallásos embereket, de valamiért meg szerettem volna ismerkedni ezzel a gyülekezettel, amibe ő járt.

-Mesélnél nekem a gyülekezetről?-kérdeztem.

Nime felém fordult.

-Mit szeretnél tudni?

-Amit te elmondasz róla.

-Hát jó... Nos én a Hetednapi Adventista Gyülekezet tagjaként csak jót tudok mondani a Krisztus várókról. Bár én még sajnos nem vagyok megkeresztelve, de mindenki úgy kezel mintha hivatalosan is tagja lennék. Szeretek oda járni, mert tudom, hogy Krisztus és az úr ott még közelebb van hozzám, mint bárhol máshol a világban. A közösség összetart, oda figyel másokra, és nem csak a gyülekezeti tagokra. Szombatonként delelőt istentisztelet, és szombat iskola, délben közös ebéd , délután meg mégy egy istentisztelet.

-Az ebéd abból áll, hogy ott főzitek meg?

-Mi nem-kacagott Nime.- Szombaton nem főzünk, nem megyünk el vásárolni, és nem csinálunk semmi olyat amit hétköznap. A hét hetedik napja az Úré, és ilyenkor teljes nap felé fordulunk. Ilyenkor általában, csak megmelegítjük azokat az ételeket, amiket péntek estig elkészítünk.

Kicsit elgondolkodtam rajta amit mondott. Volt valami ami nagyon nem hagyott nyugodni.

-Azt mondtad, hogy a szombat a hetedik nap. Miért, hiszen az a vasárnap.

-Nézd meg a Bibliában a tízparancsolatot-mondta Nime, mire összeráncoltam a homlokom

-Honnan vegyek én most Bibliát?

Jenny a kérdésemre leugrott az ágyról, majd egy könyvet hozott nekem. Ránéztem Nimére, de ő csak ennyit mondott.

-2Mózes 20:8-11. 81.oldal az Ószövetségben.

Fellapoztam az említett oldalt, és megkerestem a 20-as számot majd a nyolcast.

-Fel olvassam?-kérdeztem.

-„ Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgás, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidön belől van. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt”-mondta Nime.

Csak pislogtam rá, ugyan is szóról-szóra idézte. Nem nézett bele a könyvbe, ami az ölemben volt. Ahogy felnéztem rá, láttam, hogy végig csukva volt a szeme. Teljesen fejből idézett.