-Még mindig nem értem-mondta Nimének már sokadjára.
Éppen a meleg kandalló előtt ültünk a szőnyegen. A lány kezében ott volt a Biblia, miközben lábait kinyújtva tartotta. Jenny a háta mögött elnyúlva feküdt, miközben a farkát a kezemen nyugtatta. Én érthetetlenül ültem Nime mellett, és miközben igyekeztem megmelegedni feljebb húztam a vállamon a takarót.
-Ennyire nem bonyolult kuncogott a lány.
Arcába lógott egy nedves tincs, ami kicsit gyengébb külsőt sugallt neki. Egész nap esett, de addig nem volt belőle bajunk amíg a gyülekezetben voltunk. Mikor elindultunk haza éppen nem esett, de persze nem kell mondanom, hogy mire az utcába értünk már teljesen átfagytunk. James persze nevetett rajtunk mivel ő még úgy is hamarabb ért vissza, hogy később indult el. Hát igen akit a lelkész haza fuvarozz az megússza ázás nélkül.
-Melyik részt nem értetted?-kérdezte a fiú.
-Azt amiről ma volt szó délután.
-Áh már értem. A kulcsok hatalmára gondolsz? Pedig azaz egyik legegyszerűbb. Saját magát magyarázza. Na jó csusszanj arrább húgi, hogy én is ide férjek a szőnyegre.
James szorosan Nime mellé ült, és közelebb csúszott hozzá. A lány ha nem akartam, hogy a fivére összenyomja, közelebb kellett húzódnia hozzám. Vállaink összeértek, de nem bántam, bár Nime szörnyen zavarba jött.
-Na akkor kezdjük. Húgi megteszed, hogy felolvasod a Máté 18:15-öt?
-P-persze-mondta, majd megköszörülte a torkát.- „ Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között:ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;”
-NA akkor kezdjük is elmagyarázni, hogy miről van itt szó. Van egy ember. Jelen esetben a Bibliában egy gyülekezeti tag aki megbánt, vagy valami rosszat tett veled. Eddig érted ugye?
-Igen bólintottam.
-Helyes akkor most ugyan ezt képzeld el, hogy mondjuk az osztályban következik be. Mit csinálsz?
Nem válaszoltam, mert tudtam, hogy nem volna helyes a válaszom.
-Elvileg neki mennél igaz?-találta ki a gondolatom James.- Nos a Biblia azt mondja, hogy menj oda ahhoz az illetőhöz, és próbálj meg beszélni a dologról. Ha hallgatnád, és bocsánatot kér, akkor nincs több dolgod vele, mert megbánta a bűneit. Eddig érted?
Csak bólintottam. James Nimére nézett, mire ő folytatta a következő verssel:- „ Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó”
-Na ezt próbáld megmagyarázni te magad.
-Tehát ha nem hallgatott rám az illető vegyek magam mellé embereket, akik tudják, hogy miről van szó. Jól értem?
-Igen. Az ige további szakasza azt mondja, hogy ha még ezek után se tér vissza a helyes útra vidd a gyülekezet elé a gondodat. Ha ott sem bánja meg a tettét, akkor sajnos nem tekinthető már gyülekezeti tagnak. Tehát jön a „kiközösítés”. Ettől kezdve nem lehet a gyülekezet tagjának tekinteni. Na most már érted, hogy mire épül a ma délutáni istentisztelet?-kérdezte James.
-Igen azt hiszem, bár kell majd néhány nap, hogy biztosan felfogjam.
-Azt javaslom vegyél Bibliát a kezedbe. Az majd segít megérteni. Van Bibliád?
-Nekem nincs... De van-mondtam, mert eszembe jutott egy kopott könyv.
-Akkor jó. Na zárjuk egy imával a mai napot, aztán hagyom a kis gerlepárt-mondta James.
Nime oldalba vágta a könyökével, de a fiú csak nevetett. James feltérdelt, majd össze fonta maga előtt az ujjait. A lány intett, hogy kövessem a példáját. Feltérdeltem, és ügyetlenül próbáltam valamit kezdeni a kezemmel. Nime az apró kezeivel összefogta az enyémeket, majd lehunyta a szemét.
-Drága jó Urunk!-kezdte James- Köszönjük neked a mai áldott napot. Köszönjük, hogy megóvtál minket, és köszönjük az esőt is, mellyel a föld növényeit táplálod. Kérlek segíts nekünk a mindennapokban, hogy a te utad szerint tudjunk járni. Segíts Krisznek, hogy ő is megértse a te igazságodat. Legyél velünk, hogy tudjuk vezetni, hiszen te látod mi van a szívében, és hogy milyen utat akar járni. Köszönjük, hogy mindig számíthatunk rád, és nem csak akkor ha baj van. Vigyázd álmainkat. Köszönjük, hogy velünk vagy,. Jézus nevében Ámen.
-Ámen-mondta Nime is.
Kicsit halkan inkább magamnak, de én is mondtam.
Nime vissza ült a szőnyegre, James meg fel állt, és elköszönt. A lány csak nézte a pattogó lángokat, a kandallóban. Láttam rajta, hogy nagyon ki van merülve, így inkább szó nélkül mellé ültem. Elnéztem ahogy időközben megszáradt haját összefonja, majd jobboldalra húzza. A tűz fényében megint megláttam azt a csúnya sebhelyet a nyakán. Elfogott az undor az emberiség felé. Hogy képes ilyesmire bárki is?
-Szerinted mi az igazi szeretet?-kérdezte Nime váratlanul.
-Őszintén nem tudom. Lehet szeretett egy állattól jövő, vagy egy kisgyerektől. Igazából eddig úgy hittem, hogy aki eléri a tizenkét éves kort attól kezdve nem tud szeretni, de rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Szerinted? Mi a szeretet?
-Feláldozni magunkat egy egész emberiségért, és feltételnékül mindenki felé bizalommal fordulni. Jézus is ezt tette-mondta halkan.
Erre nem tudtam mit felelni. Annyira őszintén tudott beszélni a hitéről, hogy az szinte némává tett. Felém fordult, és nem szólt semmit csak várta, hogy mondjak valamit.
-Hogy tudsz ennyire szeretettel fordulni mindenki felé?-kérdeztem végül.
-Minden nap kérem az urat, hogy vezesse a tetteimet. Amúgy nem gondolom, hogy mindenkit feltétel nélkül tudok szeretni, mert aki a közelemben él azt jobban szeretem azoknál akik távolabb élnek tőlem-mondta.
-Szerintem meg mindenkit egyformán tudsz szeretni, pedig téged sokan kiközösítenek, és bántanak.
Nime szája széle fájdalmasan megrándult, de nem szólt semmit, és viszonylag gyorsan újra a megszokott mosoly volt az arcán.
-Te csak annyit szeretnél ha valaki figyelne rád igaz?-kérdeztem.
Nime elfordult és nem válaszolt, legalábbis nem azonnal.
-Nem szeretnék mást, csak, hogy legalább a közelemben béke legyen-mondta végül.
-De ez egy olyan álom amit nem lehet egyedül sokáig bírni-mondtam.
-Az Úr velem van-mondta mosolyogva.
-Tudod, hogy nem erre gondoltam. Nime látom rajtad, hogy mennyire más vagy ha a gyülekezetben vagy és más ha a suliba. Mikor a házban vagy egyiket se nagyon találom meg benned. Mindhárom helyen mosolyogsz, de mind más. A suliban azt mutatod, hogy senkire nem tudsz haragudni, a gyüliben az őszinte mosolyt, mely azt mutatja, hogy jó helyen vagy, de itt-mutatottam körbe- Itt kicsit fájdalmasnak találom a mosolyod, még ha őszinte is. Láttam, hogy mennyire háttérbe szorítod magad, csak, hogy a családodnak jobb legyen. Miért csinálod ezt? Teljesen egyedül vagy-mondtam.
-Ne vagyok egyedül...
-Nime! Nem ismerem a Bibliát, de annyit tudok, hogy Isten az embert társaslénynek teremtette meg. Igaz ő velünk van, de kell egy földi társ is az embernek. Látom rajtad, hogy kicsit kezdesz belefáradni. Tudom mindennap küzdesz, hogy életben maradj. Hiába van veled az Isten ha úgy érzed, hogy senkiért nincs küzdeni akkor idők kérdése, és feladod.
Tekintetéből nem bírtam kiolvasni, hogy mire gondol, de szerencsére kimondta a gondolatait.
-Köszönöm, hogy aggódsz értem, de én kicsit máshogy látom az én küzdelmem mint te-mondta.
Vagy nem akarta megérteni, hogy mire gondolok vagy tényleg nem értette meg.
-Kicsi lány. Ha egyszer nem fog segíteni a gyógyszer, mit teszel?-kérdeztem bár nem tudom miért.
-Imádkozom ahogy mindig is tettem.
-Oké rendben, és volna valami amit megtennél halálod előtt?-kérdeztem.
Nime nem tudott válaszolni. Láttam rajta, hogy a szíve mélyén, még ha csak egy álma is de van.
-Mi az álmod Nime? Mi az amit szeretnél megtapasztalni, mielőtt ez bekövetkezne?-kérdeztem.
-Szeretnék megkeresztelkedni-mondta.
-Azon kívül?
-Nem tudok mást... Azaz, hogy szeretnék a menyben lenni-mondta.
Láttam rajta, hogy őszintén nincs más vágya. Bennem azonban felötlött az előző kérdésem. Mit szeretnék? Ahogy végig gondoltam az ő helyzetét megborzongtam. Bármikor eljöhetett száméra az a pillanat, hogy meghall. Ahogy a szemébe néztem rá jöttem, hogy bármit megtették, hogy őt boldognak lássam. Boldognak, és egészségesnek.
-Van még valami amit szeretnél?-kérdeztem.
Ő csak megrázta a fejét.
-Szerintem meg van-mondtam, majd közelebb hajoltam hozzá.
Egy hétköznapi ember biztos hátra hőkölt volna, hiszen a személyes zónán belülre kerültem ezzel a mozdulatommal. Ő azonban bizalommal nézett a szemembe, és még csak meg se remegett a félelemtől, vagy a kellemetlen érzéstől. Óvatosan a kezembe fogtam az arcát, majd adtam egy csókot az arcára, és a homlokára.
Mikor elhúzódtam tőle észre vettem, hogy lehunyta a szemeit, közben mosolya nyugodtabb lett. Most nagyon hasonlított arra a lányra akit álmában láttam. Őszinte érzelem volt rajta.
Nem szóltam, csak magamhoz húztam, hogy érezze vele vagyok. Bizonytalanul, de végül átkarolta a vállaimat.
-Köszönöm Nime, hogy megtanítasz szeretni-mondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése