Nime találkozása

A rock zene jó hangosan szólt a fejhallgatómban. A karom összefontam a padon, és a fejem ráhajtottam. A telefonom a kezemben volt, és nem érdekelt a külvilág.

Valaki gyengédem megérintette a karom, majd kivette a készüléket a kezemből. Mérgesen néztem, hogy ki ilyen bátor, majd mikor a halkult a zene feljebb emeltem a tekintetem. Nime mosolygós arcával találtam szemben magam.

-Szia-köszönt, közben visszaadta a telefonom.

-Szia-köszöntem.

Kihúztam magam, majd kikapcsoltam a zenelejátszót. Elnéztem a lány közben azon gondolkodtam amit apám mondott. Nem lehetek belé szerelmes, hiszen alig ismerem. Vártam, hogy felhozza az előzőnap történteket, de nem tette. Inkább csendesen rajzolgatott, közeben zenét hallgatott.

Feltámadt bennem a kisördög, hiszen ő nem hagyott zenét hallgatni akkor én miért tenném. Már nyúltam volna, hogy kiveszem a füléből a pamacsot, de ekkor ő saját magától húzta ki a füléből, és tartotta felém. Mintha csak kitalálta volna a gondolatom.

A fülembe dugtam a fülhallgatót, majd meglepődve néztem rá. Viszonylag pörgős, de vallásos témájú zene ment a zenelejátszóbban. Nime mosolygott a döbbenetem, de nem szólt.

Hirtelen felismertem a zongora hangját, amit szombaton hallottam. Nime biztos akkor is ezt hallgatta. Azon már nem lepődöm meg, hogy a házuk különböző zugaiban idézetek vannak felfestve, de hogy még ilyen témájú zenéket is hallgasson.

Néztem, hogy mit rajzolgat, közben megfeledkeztem az osztályban tartózkodókról. Nime egy cseresznye fát rajzolt nagy gonddal. A fa összes virágát nagy gonddal dolgozta ki. Ahogy jobban megfigyeltem feltűnt, hogy mennyire fehér a bőre. Mikor hátra hajtott egy tincset ami zavarta, láttam, hogy a nyakán van egy nagyon csúnya vágás nyom.

Nem bírtam ki arrább húztam a haját, ami vissza csúszott a nyakára, majd kicsit közelebbről is megnéztem a sebet. Nime kicsit össze rezzent mikor megérintettem, de nem szólt semmit.

-Majd elmondod, hogy mi történt?-kérdeztem végül.

Nime bólintott, majd elrakta a jegyzet füzetét, és kikapcsolta a zenét, mivel bejött a tanárunk. Láttam, hogy néhányan összesúgnak, közben felénk néznek, de elég volt egy szigorú pillantással rájuk néznem és máris megszakadt a pletykálkodásnak még a kezdete is.

A nap folyamán töménytelen unalmas órát szenvedtem át. Az utolsó tesi volt, amit máskor imádok, de nem hétfőn nyolcadik órában. Kosár volt a tananyag. Kegyetlenül sokat kosaraztunk.

Morcosan mentem le a pályáról, mert a tanár nem hagyott érvényesülni, hiszen mindenki kisebb volt nálam. Nem ér ezért leállítani valakit, folyton.

Nem bajlódtam azzal, hogy felmenjek az öltözőbe, inkább a pálya szélén vettem át a felsőmet.

-Látom valaki nem kerüli el a balhét-jegyezte meg a tanár.

Tudtam, hogy a hátamon lévő sebekre utal, de hidegen hagyott. Felvettem a táskám, és csak ekkor vettem észre a padon ülő Nimét. Nem érettem, hogy miért csak a kispadon ül, mikor tesizhetne.

-Hát te?-kérdeztem.

Ő felnézett rám a füzetéből, és csak mosolygott.

-Nem tesizhetek, de általában már ilyenkor kimegyek a teremből-mondta, majd lassan fel állt.

Lábai megremegtek, és éppen csak elkaptam, hogy ne dőljön el.

-Bocsi-mondta, majd lassan kihúzta magát.

Várakozva nézett rám, majd miután koppant, hogy mire vár, elindultunk haza. Egész úton nem szóltunk semmit egymáshoz. Elég volt ránéznem a házunkra, hogy tudtam apám nincs otthon. Nime szabályosan beterelt a házukba, majd neki kezdett összeütni valami kaját.

-Szóval?-kérdeztem várakozva.

-Hát ez egy kicsit horról történet-kezdett bele.- Gondolom emlékszel arra, hogy mondtam, hogy sokat vagyok egyedül itthon. Ez régebben sem volt másképp. Mostanában Ani és apa igyekszik úgy csinálni, hogy legalább éjjel legyen itthon valaki, de ez szinte lehetetlen. Mikor ezt a sebet szereztem még nem Jenny volt a védő kutyám. Akkoriban egy kis terrier vigyázta minden lépésem, és ha ő nincs akkor most nem itt lennék.

Egy decemberi napon történt. Apa dolgozott, ahogy Ani is. Én csak olvasgattam, majd valaki csöngetett. Tudtam, hogy nem szabad ajtót nyitnom, és nem is tettem meg. Az illető berontott a házba, alaposan összetörve az ajtót, majd elkezdett egy késsel fenyegetőzni. A kis kutya morgott rá, majd neki támadt a férfinak, aki egy mozdulattal arrább lökte. Tudtam, hogy megfog támadni, de nem mozdultam, csak akkor mikor a penge éle megvágta a nyakam itt-mutatott a sebére- Akkor hátráltam, majd a nyakamhoz szorítottam a kezem. Nem tudom miben botlottam meg, és hogy mit akart a férfi, de az biztos, hogy a kutyus bele harapott a bokájába, és elrángatta tőlem. A férfi minden teketória nélkül belevágta a kést, de a kutya nem adta fel egészen addig, amíg a mentősök ki nem értek.

-Honnan tudták, hogy gondban vagy?-kérdetem, mikor elhallgatott.

-Jenny gyere csak ide!

Nime lehajolt a kutyához, majd megmutatta a nyakörvét.

-Ha segítségre van szükségem a kutyának csak ezt a billogot kell meghúznia, ami automatikusan aktiválja a gyors hívás gombot, és bekapcsolja a nyakörvben, és az órámban lévő chippet. Így pillanatok alatt küldik a mentősöket. Furcsa, hogy ennek a támadásnak köszönhetően találkoztam egy adventista nénivel, aki megmutatta, hogy élhetek bizalommal is.

-Akkor lettél vallásos?-kérdeztem.

-Utána.